A magyar föld meséje [antikvár]

A magyar föld meséje. Budapest. Magyar Könyvbarátok. 158 p. Részlet a könyvből: Balázs úgy emlékezett arra a napra, mintha tegnap történt volna. Amikor Pista bácsi, az öreg debreceni cívis ötlovas ekhós szekéren beállított a faluba, amely valahol messze volt, talán egynapi járóföldön is túl. Az a nap nagyon csöndesen kezdődött, pedig nagy fordulója volt akkor a sorsnak, mert utána kezdődött az élet. János, Pista bácsi kocsisa ebéd után még kiült az árokszélre, ahol Balázs mint suttyó gyerek hasmánt feküdt a subáján. Mellé telepedett és évődéssel kezdte a barátkozást. Szemük előtt a bokor egy ágán ezüstsodronyával himbálózott egy nagy pókháló. Tátongó hasadék volt rajta s gazdája, a keresztespók, serény takácsként futkározott fel-alá és javította a hasadékot. Éppen egy könnyelmű legyecske telepedett a háló szélére. A pók célbavette, miközben a légy teljes biztonságban pödörgette első lábait és élvezte a nap melegét. János, a kocsis ebbe a látnivalóba akasztotta az okosító és barátkozó szentenciát: - Mit gondol, Balázs - csak úgy gondolomformán mondja -, nekimegy-e a pók a légynek? Balázsnak fölvillant a szeme: - Mán hogyne menne neki! - Már pedig fogadjunk, hogy nem teszi. - Már mért ne tenné? - Mert eszére veszi, hogy foltozatlan hálón nem lehet rajta-rajtázni.