A nagy Pálhalmy fia [antikvár]

A gerinc vászna kissé megkopott a sarkoknál.
Prém József. A nagy Pálhalmy fia. Budapest, 1903. Athenaeum irod. és Nyomdai R.-T. kiadása. 187 p. Festett egészvászon. // Részlet a tartalomból: "Az olyan kis városban, mint amilyen Maros-Káta, valósággal esemény számba megy, ha a nagyvendéglő étkező termében maga a potrohos gazda akaszt hófehér asztalkendőt a karjára és félretolva a különben fürge pinczéreket, nagybuzgón maga készül kiszolgálni valamely ujonnan érkezett vendéget. Külön asztalnál, jól távol a törvényszéki biráktól s a megyei tisztviselőktől egymagában ült az ekkép kitüntetett jövevény. Minden szem ráesett, amint belépett. Senki sem ismerte. Csak azt látta mindenki, hogy igen előkelő és igen büszke ur. Külföldi emberek szoktak ilyen nyugodtan, majdnem feszesen ebédelni. Meg is eredt a találgatás: -Ki lehet? Miért jött? Mit kereshet? Aztán megkérdezték a vendéglőst, de ez csak futtában felelt: -Nem szolgálhatok! A bejelentő lapot nem töltötte ki. Azt mondta: mindjárt tovább utazik. Ln báró urnak tituláltam s nem tett ellenvetést, a főpinczér már grófnak szólította: ez ellen sem tiltakozott. A társaság még kiváncsiabban nézte. Ilyen finom arczéllel valóban csak mágnás dicsekedhetik..."