A női ivarszervek betegségeinek kézikönyve [antikvár]

Részlet a kötetből: A NŐI IVARSZERVEK VIZSGÁLATA Történelmi adatok. A nő nemi szerveinek vizsgálata, mint az mai napság gyakoroltatik, egészen jelen századunk szüleménye. Hagyjuk ki a tükröt, kutaszt és a combinált vizsgálatot a számításból és á hüvelynek és méhnyaknak újjali vizsgálatára szorítkozva, tehetetlenül állunk a méh és függelékeinek bántalmaival szemben. A régiek vizsgálati módszerei nagyon hiányosak voltak. Bár Soranus, azoknak legjelesebb képviselője, ki a hüvelyt a méhtől világosan és szabatosan megkülönböztette (miután művének III. fejezetében a méhet fekvése, alakja és egyes részeit illetőleg is leírta és annak betegségeire nézve a fontos megjegyzést »morbo laborans in consénsum rapit ventriculum et meninges« tette, leírja a női külszemérmet, pudendum muliebre s. sinus muliebris »velut intestinum, in quo etiam coitus fieri solet«), ösmerte az újjali, a kutaszszali vizsgálatot (legalább bevezetését a hüvelybe, hol az »ad imum usque penetrat«) és a méhtükröt, mely által legjobban felismerhetni, vájjon a vérzés a méhből vagy hüvelyből származik-e. Az alhasi daganatok különzeti kórisméjének tárgyalásába iö bebocsátkozik és terhességet meg hasvizet (ascites) a szilárd dagoktól megkülönböztet, melyeket mola néven foglal egybe. Utóbbiak a hasvíztől az által különböztetnek meg, hogy a kéz 'elől ki nem térnek, be nem nyomhatók, és a dobos hang, meg a hullámzás hiánya által, ha kezünkkel kopogtatunk.