A puszta balladája [antikvár]

Kötése kissé sérült, lapjai hullámosak.
Innen-onnan hetven esztendeje, hogy az annyiszor és oly szépen megénekelt nagy magyar pusztát fölosztották... Ezernyolcszázhatvan Katalin napján történt utolsón a baromszakajtás, vagyis a városok szélére hajtott gulyák-méneseknek a tulajdonosok kezére való szétosztása... Ettől az időtől kezdve úgy eltűnt a nagybarom meg a szilajménes, mintha csak a szél hordta volna el; s velük együtt feledésbe ment a híres-neves gulyás-csikós dinasztiák népe s az egyes gazdák páskumán megmaradt barmot a kurtagulyások vállalták terelgetésre... A puszta, amit a nagy költő is annyiszor megénekelt, - mint születése helyét, a szép Kiskúnságot - Dunavecsétől Alpárig, vagyis a Dunától a Tiszáig - északnak Kúnszentmiklósig, Nagykőrösig - délen meg a kiskúnhalasi határral szomszédos Bács-Bodrog vármegyéig feküdte meg a rónát... De a költő szülőföldje - a kiskúnsági puszta - ma már csak emléke a multnak és nem puszta többé... Nem gazdag legelő göbölyökkel, cserénnyel, ütött-kopott véncsárdával, árván merengő kútágassal,m sárga homokdombokkal, száguldó betyárral, - hanem eke alá vett népes terület, szántóföldekkel, szőlőkkel és virágzó falvaksokaságával, mióta a hatvanas esztendők elején fölosztották..