A régi képtár katalógusa I. [antikvár]

Gerince megtört, deformált, élei kopottasak. Borítói foltosak.
Előszó részlet: Nemzeti közgyűjteményeink keletkezésének és kialakulásának tényezői ugyanazokból a nagy nemzeti erőforrásokból keltek életre, melyek a XVIII. század végén kiváló hazafiak lelkesedésében nemzetünk szellemi megújhodásához vezettek. Az ő alkotásaik önzetlen példái a tespedésből ébredő nemzeti társadalmat a maga egészében felrázzák, áthatják és képessé teszik a nemzet léte és jövője érdekében hozandó legnagyobb áldozatokra is. Az Országos Képtárból alakult Országos Magyar Szépművészeti Múzeum és annak Régi Képtára sem fejedelmi kegy bőkezűségének, hanem áldozatkész hazafiaknak köszönheti létét, s fejlődésében a nemzet egyetemének, nagylelkű mecénásoknak művészet- és hazaszeretete munkált közre. 1802-ben gróf Széchenyi Ferenc megalapítja a Magyar Nemzeti Múzeumot és 1808-ban félmillió forintot gyűjt össze az áldozatkész közadakozás a Múzeum fejlesztésére, végül pedig 1837-ben a törvényhatóságok adományaiból megkezdik állandó épületének emelését és befejezik azt az 1848-as szabadságharc előtt. Az így létrehívott Magyar Nemzeti Múzeumnak számottevő régészeti és természettudományi gyűjteményei mellett, képtára csak nehezen indult fejlődésnek ; alapját Pyrker János László egri érsek vetette meg 1836-ban, nagylelkű és áldozatos cselekedetével: 190, főleg régi olasz képekből álló nagyértékű gyűjteményének adományozásával. A Múzeum épületének elkészültével a képgyűjtemény 1846. évi március hó 19-én történt megnyitására József nádornak, Pest városa újjáépítőjének névnapja adott ünnepélyes és emlékezetes alkalmat.