A tenor [antikvár]

Címlapon pecsét, tulajdonosi névbejegyzés. Tűzése mentén szakadozott.
Előszó Dohnányi Ernő 1877-ben, Pozsonyban született. Rendkívüli tehetségével hamar feltűnt. A Zeneakadémián, ahol két milléniumi pálya dijat nyert, Koessler és Thomán professzor tanítványa volt. Külföldön a legnagyobb sikerrel hangversenyezett. Hires körutjait most is évenként megteszi. Egyideig Berlinben a zenei főiskola profeszszora volt, majd Zeneakadémiánk (Zeneművészeti Főiskolánk) kötelékébe lépett, ahol most a zongora - és zeneszerzés művészképző vezetője. Számos kitüntetés birtokosa. A Filharmóniai Társaság elnök-karnagya, Debrecen díszpolgára, a szegedi egyetem díszdoktora, m. kir. kormány főtanácsos stb. Tizenkét év óta állandóan Budapesten él. A zeneművészetnek csaknem minden ágában jelentőst alkotott. Két zongorakvintettet, három vonósnégyest, szimfóniát, gordonka-, hegedű-, zongoraversenyt, zenekar szviteket, -számos dalt, karművet és zongoradarabot irt. Ópus-számmal megjelölt műve 34, ópus-szám nélküli 11. A tenor-ral együtt négy színpadi művet irt. Simona néni cimű vigoperát, (1927-ben a Városi Színházban adták elő.) Pierette fátyola cimű, három képből álló zenés némajátékát 1910 május 7-én mutatta be az Operaház. A vajda tornya cimű háromfelvonásos operát Operaházunk 1922 március 19-én mutatta be. A Pierette fotyola s A vajda tornya a m. kir. Operához állandó műsordarabja. A tenor zenei vázlatát Dohnányi 1920-ban fejezte be. A partitura 1927 szeptemberében készült el. Német szövegét Sternheim: „Bürger Schippel" cimü vígjátéka nyomán Góth Ernő irta. Magyarra Harsányi Zsolt fordította.