A város meg a sárkány [antikvár]

A könyvtest félrenyomódott. Gerince foltos. Táblái halvány foltosak. Lapélei szórt apró foltosak. Pár lapján folttal. Tulajdonosi névbejegyzéssel.
Egyszer volt, hol nem, volt, volt egyszer egy város. Napsugár csókolta, holdsugár ringatta. Isten szeme mindig mosolyogva nézte. Egyszer mégis, mégis próbára vetette. Napsugár-városra felleg szállott alá. S fekete fellegből ragyogó-aranyos sárkány ereszkedett. Azt mondta a sárkány: - Városbeli népek, mostan hódoljatok! Hahogy nem hódoltok: legszebb szűzeteket nékem kiadjátok. Ha ki nem adjátok, magam is elveszem. Avval elraqgadta legeslegszebb szűzet s három kerek évig elaltatta éhét. Akkor megint szólott: - Városbeli népek, mostan hódoljatok! Hahogy nem hódoltok: fiatokat viszem. Városbeli népek mostan fölfelelék: - Fiaink se adjuk! - No, ha nem adjátok, magam is elveszem. Avval elragadta piciny fiaikat s ráfújt a városra kénköves lángokat. Kénköves lángokból mégis azt harsogták: - Nem vagy urunk nékünk!