A világtörténelem napjai I. [antikvár]

A történettudomány csak ugy termi meg a maga valódi gyümölcseit, ugy válhatik igazán hasznossá egyeseknek és nemzeteknek, ugy leszen, mint a római iró mondja, magistra vitae, ha bölcsészi szellemmel hat be az események okaiba s láncolatába, és a történetek folyamából oly erkölcsi következtetéseket von le, melyek tanulságul, iránymutatóul szolgálhatnak az életre. Mert a történelem társadalmi tudomány, mely feladatát csak akkor oldja meg, ha a társadalom céljait előmozditja: egyesek, nemzetek s az összes emberiség nemesbitésére szolgál. Teszi pedig ezt, midőn kimutatja azon fokokat, melyeken a nemzetek a mivelődés pályáján áthaladtak; midőn fürkészi azon törvényeket, melyek az erkölcsi világ menetét nem kevesebb rendszerességgel és szükségességgel vezérlik, mint a phisikai törvények az anyagi világot. De hogy a történetismeret ezen magasabb fokára emelkedhessünk, mindenek előtt kettő szükséges: nagy jártasság az egyes történelmi tények ismeretében, s a chronologia világának vezérfonala. Felfogásom szerint ez volt a cél, melyet a szerző magának e szintoly nagy szorgalmat mint ernyedetlen kitürést igénylő fáradalmas nagy munkájában kitűzött.