Amig egy asszony eljut odáig [antikvár]

Kötése lazult, tűzőgéppel erősített. Fedlapján kis folttal.
Részlet a könyvből: "Nyitány - De szépen süt a holdvilág... - - Selyemhajának minden szálát klön szőtték angyali ujjacskák... Selyemből, bársonyból, gyászfekete éjszakából... Selyemhajának szálaiba gubózta be magát a szívem, ott pihen most érte haldokolva, ebben a drága illatos fészekben... Pihegve lesi, mikor hajol föléje kíváncsi gyermekképen az áldott, édes, egyetlen - így beszélt a költő. A zöld füvön ültek. Köröskörül vén fák voltak, sűrű lombozatúak. Fák és füvek... Fenn a magasságos égen de szépen sütött a holdvilág. Tele volt a képe kápráztató ragyogással, mindenféle csalogató, csábító, édes csillogással. Azon az estén mindaz rá volt írva síma képére, amit összehazudtak róla, mióta áll a világ. És ömlött le a földre, vissza a földre a sok édes hazugság, beharmatozta szívüket. Láthatatlan ujjak pengették az ezüstös sugarakat a mennyboltozat és a föld között."