Anyégin Eugén [antikvár]

Tábláin apró sérüléssel. Táblk mentén a kötés enyhén meggyengült. Szennylapon tollas bejegyzéssel.
Midőn Puskin munkáit s közöttük Anyégin Eugént több év előtt Bodenstedt kitűnő fordításában olvastam először, a mű egyéb jelességein kívül különösen meglepett a hang és modor byroni rokonsága, s e mellett azon őseredetiség, mely Puskin minden sorát tisztán orosz nemzeti jelleművé bélyegzi. A brit költő okvetlen nagy befolyást gyakorolt az oroszra, s e befolyás éppen nem volt előnyös ez utóbbinak önállóan is nagy szellemére, mely habár nem oly fellengő, mint Byroné, de természetesebb, igazabb és egészségesebb képeket teremt s ezenkívül egészen a honi földben gyökereik és népe hitének és balítéleteinek, történelmének és mondáinak, szokásainak és gyarlóságainak költői hű közlönye: míg Byron az egész világban kereste össze költeményei tárgyait s az ezekre kellett benyomásokat és izgalmakat. Puskin művei az összes orosz szépirodalom iránti érdekeltségemet kelték fel, s csakhamar azon meggyőződésre jöttem, hogy nem csupán Puskin és Byron, hanem általában a jelesebb orosz és angol írók közt van bizonyos szellemrokonság, mely az írói objektivitás legmagasb fokán,a humor közösségében nyilatkozik. Bizton hiszem és vallom, hogy humor tekintetében Európa legszabadabb intézményekkel bíró s legkifejlettebb államának irodalma után a legkezdetlegesebb s legkevésbbé alkotmányos állam irodalma következik.