Asszonyélet [antikvár]

Gerince megkopott, a címlapon névbejegyzés.
Részlet: Apám a második vasárnap is mindjárt mise után felöltözött, megcsókolt, szeliden rámnézett: - Én elmegyek kislányom, jó legyél, Márta veled lesz mindég, és ha később jönnék haza, ne félj és ne sírjál megint, hanem aludj el szépen. Kocsira ült, az öreg Márta még utána vitte az esernyőt, s zörögve szaladt ki a parasztkocsi az udvaron, s ahogy átfutott a deszkahídon, olyan furcsa tompán dübörgött a fülembe. Hirtelen a mult vasárnapra gondoltam, a nagy Lenci temetésére, ahova Márta magával vitt, a deszkakoporsóra; így dübörögtek azon is a száraz göröngyök, ahogy ráestek. Szerettem volna utána kiáltani, de nem mertem. Csak néztem utána, szomorú lettem; megint nem megyünk ki a mezőre. Márta kézen fogott, bevezetett és olyan különösen nézett rám, hogy megijedtem s magam sem tudom, miért, de hirtelen azt kérdeztem tőle, hova ment apám.