Az élet ritmusa [antikvár]

szerk. Alszeghy Zsolt - Kállay Miklós. Az élet ritmusa. Katolikus költőink anthológiája. Budapest, 1933. Dom kiadása. Révai Irodalmi Intézet Nyomdája. 222 p. Fűzött egészvászon. "Dom" katolikus könyvek sorozat. // Előszó részlet: Ugy érezzük, ennek az előszónak első sorban az a feladata, hogy megmagyarázza, miért szedjük külön csoportba a ma magyar költészetéből a katolikus költők termését, és talán még inkább azt, hogy mi vezetett bennünket maguknak a katolikus költőknek a kiválogatásában. Nyilvánvaló, hogy a katolicitás fogalma nem merül ki bizonyos törvények megtartásában; nem is áhitatgyakorlatok közössége, istentiszteleti szertartások egyezése, sőt még csak nem is a pápa főségének elismerése teszi a katolicizmust. A katolicizmus ennél sokkal több: mindent felölelő egységes világfelfogás. P. Lippert, a mai Németország katolikus bölcselői közül a legmélyebbrelátók egyike, a katolikus ember jellegzetes vonásai között elsőnek azt állapítja meg, hogy annak szemében a valóság, amelyben él, gondolkozásától, elképzelésétől független, objektív valóság. Nem képzeletünk, érzésünk, vágyaink vagy álmaink alkotása, hanem valóság, amely rajtunk kivül, fölöttünk van, ami előttünk is megvolt, tehát valami Nem-Én, az Énnel szemben álló konkrétum. Mivel a katolikus ember hisz a valóság objektivitásában, vallja is a lét fensőbbségét, primátusát a gondolkodás felett. Ennek megértéséből fakad alázata a Nem-Énnel szemben, amely nélküle és előtte is megvolt és megvan, és ebből ered a magát készségesen alávető függés a nálánál magasabban levő, uralkodó, kérlelhetetlen és hajthatatlan Nem-Éntől, Istentől. Az Énnek és Nem-Énnek ez a viszonya nem mesterségesen alkotott ideológia, nem úgynevezett vallásos érzések reflexe, hanem az objektív valóság létének természetes, intuitív, naiv felismerése...