Az őskőkor története [antikvár]

Sarkai és gerince enyhén kopottas.
Hillebrand Jenő. Az őskőkor története. Bp., 1930. Magyar Szemle Társaság. 80 p. Fűzött papír. // Részlet a könyvből: Az őstörténet fogalma és módszerei Az ősembertanban manapság már nem beszélünk történet előtti időkről; a német „Vorgeschichte" kifejezést felváltotta az „Urgeschichte," vagyis „őstörténet" elnevezés. Az őstörténet tulajdonképen nem egyéb, mint az emberi művelődéstörténet legrégibb fejezete. Azon történésekről szóló dokumentumokkal dolgozik, miket a kutatók számára a föld rétegeibe zárt leletek szolgáltatnak. Az őstörténet feladata tehát ezeknek az ásatás szolgáltatta dokumentumoknak helyes értelmezése és megszólaltatása. Ennek legfontosabb kelléke a megfelelő rétegek viszonylagos korának helyes megállapítása, a rétegtan (stratigrafia) alapján, amit az egymásra rakodott rétegeknek óvatos feltárása és szétválasztása, a rendszeres ásatás tesz lehetővé. A föld rétegeiben „lapozgatva" kell tehát az őstörténésznek a helyes megismeréshez szükséges dokumentumokat kiválogatnia.