Bolond kisváros [antikvár]

Táblái kopottasak. Szennylapon tulajdonosi névbejegyzéssel.
Kiadás éve: [1943] Részlet a könyvből: Korán kelünk, mintha tavasz költözött volna tagjainkba, mintha útilázunk volna. Kicsi lakásunk mozogni kezd, megindul, expresszvonattá szépül, az ebédlőből étkezőkocsi lesz, a hálóból meg hálókocsi. Feleségem ilyenkor a képzelet vonatán uraknak való útikényelemre tart igényt. Mint a fejedelmeknél a vasúti elnök-igazgató, különvonatunkat most házi mozdonyvezetőnk kormányozza: Pali fiam. Ő a kalauzunk is, az állomások neveit kiáltó vonatkísérő s az étkezőkocsi főpincére; éppen csak az éthordó a cselédünk. A gyermek fékez, ha sebesen siklunk alá az erdélyi lejtőkön, poggyászunkat a határon ez a kölyök vizsgálja át, ő is haragszik az újságokra és könyvekre, melyek elvonják szüleit a vele való önfeledt úti-társalgásoktól és néhány napja olyan hevesen utaztat bennünket, hogy a mozdony helyett is ő fütyül és pöfékel. Egy-egy állomáson hordárnak ajánlkozik, pedig tudja, hogy nem szívesen szállunk át a képzelet gondtalan kocsijaiból. Ma reggel Szabadkán ébredtünk. Valaha utaztunk arra, mikor nagymamát Erdélybe hoztuk. Most Pali mezítláb, csengővel a kezében komolykodja a jelzést. Öreges, mély hangon nyújtja az ágyam előtt: - Zsombor, Gombos, Dálja, Eszék, Bosznabród felé átszállani tessék!