Budapesti Szemle 1859. VI. kötet 18-20. füzet [antikvár]

Rákóczy kibujdosása után a béke ritkábban zavartaték meg, mint a megelőző században. S akkor is egy-két eset kivételével nem a haza határain belül folyt le a vihar. A szatmári egyezkedés és fegyverletétel oly hallgatást idézett elő, mintha az általános küzdelem megszüntével a nemzeti életerő is kialudt volna. Feledve lőn minden, a mi a mult századokban a magyar nyelv emelésére történt, feledve lőn túl és innen a Királyhágón maga az élénk és erőteljes irodalom is, mozgalmával, vívmányaival, eredményeivel. Pedig iró találkozott azután is elég: csakhogy a túlnyomó rész latin nyelven írt a tudós világnak, s a ki magyarul a nép számára dolgozott, külföldi minták után indult, s az sem választá követendő példányul a Tofaeus vagy Pázmán erőlteljes prózáját. Könyv is jelent meg elég, s ha ezeknek számát vesszük, vagy tudósságukat mérlegeljük, igazat adunk Benkőnek, ki századát kérkedve nevezete "aureum scientarum seculumnak."