Cashel Byron mestersége [antikvár]

Gerince kissé deformált.
Bernard Shaw. Cashel Byron mestersége. Budapest, 1911. Lampel R. Kk. (Wodainer F. és Fiai) R.T. Könyvkiadóvállalata. Franklin-Társulat nyomdája. 360 p. Fűzött egészvászon. // Cashel Byronnak az a mestersége, hogy - erős ember. De nem ám csak amolyan jól megtermett, izmos férfi, hanem valóságos Góliát: birkózóbajnok. Ez segíti furcsa mód pályáján az előkelő úri társaságban, amely állítólag csak a szellemet, a lelki finomságot értékeli. Pályafutásának pokolian humoros és izgalmas története módot ad korunk nagy szatírikusának, arra hogy ismét görbe tükröt állítson valamennyiünk elé, amelyben rádöbbenünk félszegségünkre, furcsaságainkra, előítéleteinkre. // Részlet a könyvből: Wiltstoken-Castle négyszögletes épület volt, minden sarkán török minaretben végződő kerek bástyával. Homlokzata délnyugatra nézett és mór kapuboltozat szakította meg; az üveges kapuszárnyakat szükség esetén fantasztikusan kovácsolt aczélrács védte. A boltozatot a tetőig felnyúló oszlopcsarnok vette körül, Palladio stilusában; e fölött, egy nyitott fedélablakban, fekete márványból faragott egyptomi szobor állott egyenesen, merően bámulva a déli napba. Oldalvást olasz terrász nyúlt el, két nagy kőelefánttal a rácsozat végén. Az emeleti ablakok mór stilűek, mint a bejárat; de a földszinten a fontosabbak nagy, négyszögletes részekre osztott ablakok voltak. A hozzá nem értők nagyon bámulták ezt a kastélyt; de építészek és olyanok, a kik építészeti könyveket szoktak olvasni, fitymálólag mondták, hogy a lehető legrosszabb ízléssel összeszedett stílusok leírhatatlan keveréke. Magaslaton állt, dombos, erdős vidékkel körülvéve, melyből harmincz hold be volt kerítve, mint Wiltstoken-park. Fél mérföldnyire, délfelé találta az ember a kis Wiltstoken várost, a hová Londonból körülbelül két óra alatt lehetett vonaton eljutni.