Coornvelt Erzsébet házassága [antikvár]

Egészvászonba átkötött példány. Táblái foltosak, könyvtest kissé félrenyomódott. Címlapja már részben kijár. Címlapján tulajdonosi névbejegyzéssel.
Az utóbbi évek legnagyobb könyvsikere közé tartozik a világhírű holland írónő hatalmas regénye, "A Coornvelt-ház asszonyai", amely egy holland patrícius család életét mutatja be három nemzedék fordulatos sorsában. A család történetének új, megrendítően mai fejezete a "Coornvelt Erzsébet házassága". A modern családi élet végül mégis a szeretet összhangjában megoldódó válsága pereg le előttünk az a dráma, amelyben a férj és a feleség elfordul egymástól, külön úton keresi, s végül mégis egymás mellet találja meg a boldogságot. Az írónő közben mesteri kézzel vezet végig a modern kereskedelmi és ipari élet szövevényein s annak a hatalmas párizsi divatszalonnak az életén, amelyben Coornvelt Erzsébet egy időre munkát, értelmet és feledést keres. A leleplezésszerűen izgalmas, nagyszabású, széles látókörű regényt Thury Zsuzsa fordította. Részlet a könyvből: "A nagy indiai személyszállító gőzösnek menetrend szerint napnyugta előtt kellett volna befutnia Génua kikötőjébe. Azonban váratlanul, három mérföldnyire a parttól, szemben a várossal és a szürkéskék hegyekkel, horgonyt vetett. A forró déli nap hevében vörösen izzott a tenger, lángoltak a hajó kis, kerek ablakszemei és aranyszárnyú sirályok vijjogó serege rajzott a part felől. Amikor a motor nyugodt, egyenletes, már oly ismerős dübörgése és dohogása elhalt, a csend váratlan volt és félelmetes. Az első osztály fényűző éttermében éppen búcsúzkodtak az utasok. A beszélgetés elnémult, csak a ventillátor zümmögött tovább egykedvűen és a boyok folytatták a tálalónál csörömpölésüket késekkel, villákkal, poharakkal. Az imént még mosolygó arcokon csodálkozás, rémület, bosszúság. A fiatal tisztet csak akkor vették észre, amikor a terem közepén állt és beszélni kezdett. Bejelentette, hogy az olasz kormány parancsa értelmében a hajónak reggel előtt nem szabad befutnia Génua kikötőjébe. Hogy miért, azt csak a jó Isten tudja. De miután a hajóút mindeddig igazán kellemes és zavartalan volt, ez a félnapi késedelem számításba sem ön."