Donatello [antikvár]

A ragasztása pár helyen kissé meggyengült. A sarkai kicsit megnyomódtak, kopottak.
Santa Maria del Fiore. Az 1403. év őszén két firenzei ifjú vándorol hazájából az örök városba. Huszonnégy éves az egyik, még a gyermekkor határán a másik. Művészek mind a ketten, nagy tervektől, gondolatoktól eltelve. Pénzök kevés - az öregebbik kis jószágát adta el, hogy megtehesse ezt az utat - de annál nagyobb a buzgalmuk. Az a czéljok, hogy Rómában az ókori művészet emlékeit tanulmányozzák. „Nem kíméltek sem időt, sem költséget, Rómában és künn a város környékén egyetlen helyecskét sem hagytak látatlanul és mindent megmértek, a mihez hozzáfértek és a mit jónak találtak". Végre mégis válniok kellett a jó barátoknak. Az idősebbik egy ideig még Rómában maradt, hol munkát vállalt és folytatta tanulmányait, a fiatalabb pedig fájó szívvel tért haza Firenzébe. Filippo Brunellesco volt az egyik, Donatello a másik útitárs. Magukkal vitték nagy hivatásuk csiráját: tőlük indul majd ki az építőművészet és a szobrászat újjászületése. Tanulmányútjoknak is meg volt a maga előzménye. Nagy esemény tartotta izgalomban Firenze művészvilágát a XV. század első éveiben. Egy pályázat sorsa dőlt el, a legemlékezetesebb pályázaté, a melyet a művészettörténet ismer. A firenzei kereskedők czéhe hirdette ki, az a testület, a mely a város régi, híres keresztelő templomának építési, díszítési munkáit intézte. Andrea Pisano készítette a baptisterium déli bronzkapuját, még a múlt század harminczas éveiben. A pályázat a templom második, északi kapujának az elkészítésére vonatkozott. Hat művész vett benne részt; a biráló bizottság kettőjüket közösen akarta a munkával megbízni: Brunellescót és Lorenzo Ghibertit. Az előbbi visszalépett és az egész megbízás Ghibertinek jutott osztályrészül...