E. Kovács Gyula költeményei [antikvár]

A költészethez. Szent költészet ! minek nevezzelek ? Mim vagy te nékem, el nem mondhatom, Búban, örömben csak to vagy velem, Védszellemem, nemtőm, őrangyalom! Hozzád jövök, ha sorsom vak diihe Vérig gyötörve gúnyol, kinevet, Ha a silány, az önző nép között Lelkemre árad a vad gyűlölet, Hozzád jöyök, s nyájas tekinteted Élőmbe tár egy békitő eget. Hozzád jövök, ha sujtol a nyomor, Csontkarja közt, ha csaknem roskadok, S kinszenvedésim zordon éjjelén Egy enyhe fény előmbe nem r agy cg ; Hozzád jövök, ha ifjú álmaim Tündérvilága porba, sárba hullt,