Egy bráhmán család [antikvár]

Védőborítója hiányzik. Lapélein elszíneződéssel. Tábláin enyhe foltokkal, élei és sarkai néhol kopottasan-sérültek. Gerinc élén apró sérülésekkel.
Frieda Hauswirth. Egy bráhmán család. Budapest, [1943]. Stilus könyvkiadó. Radics Vilmos könyvnyomtató műhelye. 4, 446, 2 p. Félvászon kiadói borítóban. A címlapot Végh Gusztáv festőművész tervezte. // Az ősi dogmák békylóiból szabaduló indiai asszonyok regénye. A nagyanya még önként lépett a máglyára, lánya már beköltözik a városba és új utakon jár, az unoka végre megtalálja a felszabadulást. A modern idők szele betör a hindu viskókba és magával viszi az emberi szabadság legyőzhetetlen eszméit. Részlet a könyvből: A padlón kuporogva, Parvati gondosan rajzolta bűvös köreit az I-shana agni, a házi isteneknek és ősöknek szentelt agyagtűzhely köré. rozslisztpép állt mellette egy csészében, abba mártott egy fapálcikát - egyszer-másszor az ujja is beletévedt - s így vonta meg az áldó és védő szent jeleket. Éppen a sejtelmes Aum-mal végzett, amikor az udvarból fa-sarúk kopogását hallotta. Férfiléptek! Parvati nem ismert rájuk; nem, se a férje, se a fia, sem az öreg szolga nem jár így, már pedig csak ennek a három férfinak szabad a zenana-ba lépnie. Ezek a lépések vontatottak voltak, mintha meg-megbicsaklott volna a láb és mire a konyha előtti tornác szélére értek, egészen elnémultak. Izgatottan és aggódva támaszkodott hátra guggoló ülésében Parvati. Hallgatódzott. Levetett sarúk koppantak meg a keményre döngetett földön, meztelen lábak surrantak el selyemszerű zizzenéssel a tornác agyagpadlóján. A következő pillanatban felhangzott anyósa üdvözlő szava, de hirtelen elhalt és egy fájdalmas, zavaros kiáltás törte meg a csendet. Csak ekkor szólalt meg a férfi. Mégis a férje volt. Hangjáról ráismert Rammohan Mishra-ra...