Emberi írások [antikvár]

Táblák élei enyhén kopottasak, felső tábla belső oldalán ex libris, kötése szétnyílt.
"Állt a bál a katolikus legényegyletben és Lorányik Theobaldus, a szép pap bánatosan mosolygott. Igy mosolygott ő mindig, még a gyóntatószéken is és még a vétek nélkül való asszonyok is szívesen gyóntak neki. Igaz, hogy ilyenkor nem láthatták a bánatos mosolyt, mely olyan volt, mint a tikkasztó nyári nap, ha könnyed felhő-fátyol takarja el arculatát, de hallották a hangját, mely hasonlított az orgona búgásához, ha elmélázott rajta a dirigens chori. Meleg, illatos zefirként simogatta ez a hang az asszonyok szívét, amely megnyilt a szép Theobaldus előtt, mint a templomajtó, ha imára várja a híveket. Csak a szószéken nem mosolygott, amikor az eretnekség és hitetlenség ellen prédikált. - Jaj annak, ki elfordul az egyháztól, - szokta volt mondani, - mert attól elfordul a szeretet és boldogság. Olyan az, mint a lehullott csillag, amely mocsárba vész, vagy mint pestises beteg, kit messze kerülni kell."