Eredeti egyházi beszédek II./Köznép előtt tartott egyházi sz. beszédek II. [antikvár]

A magános Isten-tisztelet szentsége.(Házi confirmatiokor. 1851, majusban.)Alapige. Máté XVIII. 20. Valahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok ó közöttök.Magános isteni tiszteletre gyűltünk össze, keresztién testvéreim; s buzgó áhítatunk templommá szenteli e házat, s templommá szenteli főleg a vallásos ünnepély, minél fogva ezen ártatlan növendékeket Krisztus anyaszentegyházába fölveendők vagyunk.Óh! mi megillető rám nézve e házi isteni tisztelet! Eszembe jutnak a keresztyénség első napjai, midőn - a pogányok üldözései miatt - a hivek nyilvánosan nem merték tisztelni az Istent, s csak magánosok házainál gyűltek össze könyörgés, írás magyarázat, úrvacsora vétel, s az uj tagok bészentelése végett. Minden keresztyénnek háza egy-egy templom vólt, s mindenik egymásnak testvére elannyira, hogy vagyonukat is önként megosztanák egymással. Kit a pogányok üldözése mindé,léből kifosztott, az nem ment, hogy ellenségeitől kegyelem-falatot kolduljon; de testvérei keblére dült s a szeretet felfedezé szükségeit. Ha valamely apostol a kormánytól kivégeztetett, annak éjszakánkint sírjához gyűltek, az istentelenségre a csillagos égtől boszút imádkoztak, a sirt virág-koszorukkal hintették be, s a sírdomb, hol az igazság vértanuja nyugodott, szent helylyé változott!