Bővebb ismertető
Táblái kopottasak, maszatosak. Gerince kifakult, kopott. Táblák sarkai kopottasan sérültek. Lapélein foltokkal.
Mért olvasunk regényt? Mert keveseljük ismerőseinket. Mert ismerőseinket sem ismerjük igazán. Azért olvasunk, hogy minél több ember sorsába hatoljunk s egy kicsit - távolról, veszély nélkül - meg is osszuk sorsukat. Ehhez segítenek bennünket a regények. Ebben a könyvben a regény ürügye, azaz meseszövése nélkül lépnek elénk az új ismerősök, villannak elénk az ismeretlen sorsok. Egy marék gyöngyöt kapunk felfűző fonal nélkül, egy sereg szerepet, amelyet pazarló szerzőjük épp csak hogy megteremtett s aztán sorsára hagyott; egy hatalmas szótárt lapozunk, amelynek szavai bennünk rendeződnek majd mondattá. Kosztolányi Dezsőnek ebben a munkájában az olvasó megkapja a nagy művek minden lényeges elemét: a jó megfigyelést, a művészi érzékeltetést, az emberi hangot és csak a mellékeseket fogja nélkülözni: a "történést", a feszültséget, a keretet; mindazt, amihez nem ihlet kell, hanem szorgalom, írói képesség helyett szinte csak mérnöki tudás. Tartsuk majd kezünkben az elolvasás után egy ideig a könyvet, idézzük fel a belésűrített sok alakot, helyzetet, életképet és lelkiképet s képzeljük el, milyen vékonyka fonál elég volna, hogy mindez egy regény sodrában pörögjön le előttünk, hogy a marék gyöngyből füzér legyen.