Gutenberg [antikvár]

Táblái kissé kifakultak.
Az Úr 1437. évének utolsó hónapjai szokatlanul enyhe időjárást hoztak. Noha már innen-onnan november végefelé járt az idő, nem fagyott be sem a Rajna, sem az Ill s egyetlen jégtábla sem úszott lefelé a vízen. Mult években ilyenkor már lehúzódtak a farkasok a "Zöldhegyekből" a városfalak tövébe s már régen falkavadászatokat rendeztek a várárokban az eltévedt kutyákra. Az idén Hans Grosse Sturm, a sanctarbogasti városbíró virágzó orgonaágat talált a hegyoldalban - mert másodszor virágoztak a fák - s ki is tűzte s úgy ballagott be Strassburgba a schirmecki kapun át. Nem kellett kapucédulát váltania az őröktől, mert hisz szemmel láthatólag rövid útról jött. Se málhái, se lovai nem voltak s be is jelentette, hogy rövid beszélgetésre találkozója van valakivel az "Ezüst harangok"-ban s holnap alkonyat előtt már visszamegy. És különben is ismerték. - Mi újság Arbogast felé? - kérdezte a kulcsár, mielőtt elváltak volna. - Úgy hallottuk a kalmároktól, hogy ma hajnalban történt arrafelé valami! - Nem tudom, mire gondolnak? - Ütődött meg Hans Grosse Sturm úr. - Valakit találtak az Illben, aki nem jószántából került a vízbe!