Hajsza a pénz után [antikvár]

Részlet a könyvből: Az egész világrészt átszelő vasúti sínek egyenesen és szilárdan áthaladtak Alamitón és a széles, lapos síkságon; négy teljesen egyenlő sín feküdt törés nélkül, simán és ragyogva a napsütésben vagy az esőben. A természet csodálatos művének látszottak a kis Jed Rusher előtt; amennyire emlékezett rá, mindig ott voltak és a világ legcsodálatosabb dolgának tartotta őket. Tetszetős, gesztenyebarna színre festett, vasúti kocsik hosszú sora száguldott rajtuk, a mozdonyok fekete füstje szállt utánuk és olyan porfelhőt vertek, mint a kis ciklonok. A kocsikban emberek ültek; látni lehetett őket az ablakoknál és a hátsó peronokon, leintegetni, amikor eltűntek. Egyszer egyik vonat meglassította futását és valaki ledobott egy negyeddollárost a rongyos gyereknek a sín mellett, amivel nagy kérdést vetett fel Jed életében: ha megmutatja, az örege elveszi tőle, ha pedig nem mutatja meg, akkor mihez kezd vele?