Harmonia Sacra [antikvár]

Egyik lapján ceruzás jelölés található. Hibásan kötött.
Előszó: Énekeskönyveinknek a szebb, magyarabb és egyházibb kórusmuzsika felé vezető útján a Szent vagy, Uram népénektár és a Harmonia Sacra vegyeskari gyűjtemény a legújabb lépés. Ne gondolja senki, hogy e két énekeskönyv végleges megoldás. Ellenkezőleg, csak elindítások, melyek azért látszanak reformnak, mert a múlt század folyamán oly mélypontra jutottunk, mintha teljesen kiveszett volna kórusainkról a művészi szépség és magyarság kívánata. A jövevény és németes dallamok és a kezdetleges énekkari írásmód annyira meghonosodtak, hogy eltávolításuk csak idők folytán következhetik be. De ha a templomi szolgálat folytonosságára való tekintettel meg kellett is tartani egy sor ilyen jövevény-dallamot, annál nagyobb örömmel mutatjuk fel itt újra sok ősi, szép énekünket. E dallamok - a nevezetesebbeket a két püspök (Kisdi Benedek, 1651. és Szegedi Ferenc Lénárt, 1674.) neve jelzi - korunk java terméséhez tartoztak és az egész magyar nép énekeivé váltak. Ide, a nép közé szállt le a későbbi időkben is mindaz, ami valaha a nemzet életében maradandó volt. A nép éneke, apáról fiúra szállva, századokon át mind nemesebb és csiszoltabb alakot nyert: az új népdalgyűjtés tökéletes szépségű magyar dallamokat talált a nép között s ezek a mi énekeskönyvünknek ékességei. (pl. Gyászba borult Isten csillagvára, 60. sz.)