Húsz esztendő az Országos Gárdonyi Társaság életéből [antikvár]

A fedlapon feliratok, szélei töredezettek. Előzklapján ajándékozási bejegyzés.
Kedves Olvasó, az "Országos Gárdonyi Géza Társaság" új Évkönyve most szomorú "Emlékkönyv" is. Ennek az Évkönyvnek ugyanis minden írója és írása a Társaság alapító elnökére, az álmodó és alkotó Magyarra, a váratlanul sírba tört derék Építőre: SIMON LAJOSRA emlékeztet. SIMON LAJOS nyugtalan ébresztgető volt. Mintha csak azért született volna, hogy égő szívvel hívogassa majd a magyar írókat Gárdonyi tündöklő lelkéhez hódolni és melegedni. Ennek az Évkönyvnek íróit és írásait is még ő kürtölte össze messzi zengő kürtjével. Milyen szomorú, hogy a rendezés munkáját már nem végezhette el; hogy a Társaság munkás huszadik évének győzelmi ünnepén már nem ő a nemes zászlótartó, az éber eligazító, az okos parancsosztogató! De ez az Évkönyv még egészében az övé! Rakssányi Mária az anyagot csak szerbe számba vette és építő rendbe sorakoztatta. Szerettel és művészettel végzett munkája közben ő is SIMON LAJOSRA gondolt; arra, hogy csinálná ezt az útraindítást az Elnök úr, ha élne. Él. Itt él ebben a tartalmas könyvben. És élni fog az "Országos Gárdonyi Géza Társaság" történetében és a Társaság minden jó munkájában sokáig. Gárdonyi lelke bebalzsamozza őt és megóvja a mulandóságtól. Budapest, 1942. november havában. Gyökössy Endre elnök.