Irataim az emigráczióból I. [antikvár]

Kifejezhetetlen érzelem-vihar dulta lelkemet, midőn a világosi fegyverletétel hontalanná tett.Nincs szó, mely arról fogalmat adhatna.Leborultam hazám földjére, mielőtt határán átlépnék; - zokogva nyomtam reá a fiui szeretet bucsucsókját; - egy csipetnyi port vettem belőle magamhoz; - még egy lépés, és - - - ugy valék, mint a tört hajó roncsa, melyet a szélvész kidob a homokra egy sivatagon.Egy török főtiszt, Alláh-t emlitve, üdvözölt barátságosan; - elvezetett a fekhelyhez, melyet isten szabad ege alatt számomra készittetett barátságosan, és - - - kardomat kérte; lesütött szemmel, mintha szégyenlené, hogy török magyart lefegyverez.