Jászai Mari emlékiratai [antikvár]

Gerince deformált, kötése kissé sérült, sarkai kopottak.
Jászai Mari emlékiratai. Budapest. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda. 236 p. Részlet a könyvből: Meg kellett érkeznem erre a földre, ahol sohasem voltam otthon, ezek közé az emberek közé, akik között mindig idegen vagyok. Vagy agyonünnepelnek, vagy nem kellek nekik. Áldozatokat hoznak azért, hogy megismerjenek, azután elhagynak. Óriási kiváncsisággal születtem. A kiváncsiságom máig sem bírtam kielégíteni. Ezért nem úntam rá az életre. Haragban nemzettek. szerencsétlenségek és országos csapások idején érlelt meg az anyám a túlságosan érző szíve alatt: 49-50-ben, a szabadságharc leveretésekor hordott magában. Ott éltem már benne, mikor a menekülők hírül hozták a világosi katasztrófát. Ott rázott meg a sírása, mikor a szent Tizenhárom kivégzéséről értesült. 1849 júniusától 1850 február 24. napjáig amig megszülettem, csak nagy szerencsétlenségek hírét itta be a lelke, tükrözte vissza lelkes arca. Hogyne táplálkoztam volna én is ott benne bánattal, hogyne vésődött volna arcomra a fájdalomnak az a két csúnya barázdája, amely miatt sohasem látszottam fiatalnak. Vissza