Julianus Apostata [antikvár]

Előzéklapon tulajdonosi névbejegyzés. Címlapon tulajdonosi pecsét.
Előszó Húsz stádium távolságban a kappadókiai Caesarea városától, az Argaiosz hegység erdős kiszögellésénél, a római országút mellett meleg gyógyforrás fakadt. Egy kőlap, durván kifaragott emberi alakokkal és görög felirattal azt hirdette, hogy valamikor ez a forrás az ikreknek, Castornak és Polluxnak volt szentelve. A nép a még jól látható pogány istenalakokat már keresztény szenteknek, Kosmas és Damianus vértanuk ábrázolásának nézte. A szent forrással szemközt az út túlsó oldalán kis csapszék állott, nyomorúlt szalmával fedett kunyhó, piszkos baromudvarral és kassal a tyúkok meg a libák számára. A korcsmában kecskesajtot és félbarna kenyeret, mézet, olajfa-olajat és a vidéken termő fanyar bort lehetett kapni. A korcsmáros egy Szirax nevű, alattomos örmény volt. A vendégszobát közfal két részre osztotta, egyikbe az alsóbb néposztály járt, a másikban jobbfajta vendégeket fogadtak. A füstös gerendákról sonkák és összecsomózott illatos hegyi füvek lógtak : Fortuna asszony, a korcsmáros felesége jó gazdasszony volt. A korcsma meglehetősen kétes hírben állott. Jobbfajta emberek nem maradtak ott éjszakára. Sötét hirek keringtek az ott történő bűntettekről; de Szirax körmönfont legény volt: jól tudott vesztegetni, ahol kellett és mindig szárazon került ki a bajból.