Bővebb ismertető
A ragasztása pár helyen kicsit meggyengült. Sarkai kissé megnyomódtak.
Előszó Ezennel veszi a magyar olvasó közönség Kazinczy költeményeinek második, befejező kötetét. Tartalmát költői levelek és műfordítások teszik. A költői levél az a műalak, melyet Kazinczy az epigramma mellett leginkább művelt, és az egyes darabokhoz függesztett jegyzeteinkből kitűnik, hogy ő, s még inkább barátai mily nagy véleménynyel voltak azok iránt. Mi indította főleg az epistola-írásra s mily szempontból indult ki, mutatja Kis Jánoshoz 1811. dec. 6-án intézett levele, melyben azt mondja: "Te engemet arra buzdítgattál, hogy leveleimet (nem epistoláimat, hanem prózai leveleimet) mentsem meg az elvesztéstől... Tanácsod azt cselekszi, hogy most arra törekszem, hogy epistoláimat vagy 20 számra vihessem, s akkor kiadom. Ezek mind jambejonokban lesznek írva. Ezek után scandált, rímes egyenetlen (majd hosszabb majd rövidebb sorú) versekben fogom írni epistoláimat, hogy azok az újak epistoláimnak második kötetét tehessék. Az újabbakban könnyebb, elevenebb tónust viszek, - ezeknek a mostaniaknak tónust viszek, - ezeknek a mostaniaknak tónusok komoly és characterök épen úgy Hochsinn, mint a Horácéinak a bölcsességgel összepárosított bolondoskodás vagy inkább csak bohóskodás."