Keleti miniaturák [antikvár]

Védőborítója hiányzik. Könyvtest több helyen beázási foltos. Gerinc és a táblák élei és sarkai kopottasan-sérültek, néhol megnyomódtak.
Homér Lajos. Keleti miniaturák. (Ars mundi VII. kötet) Bp., (1943) Officina. 46 p. + 32 t. 32 egyszínű és 4 sokszínű képtáblával illusztrálva. Félvászon kiadói borítóban. // A keleti miniatürfestészet tulajdonképpen kicsiny kivétellel az iszlám népek fő festőművészete volt. A Hadith ugyanis tiltotta az isten-, ember- és állatábrázolást. A szabadelvűbb siiták, köztük elsősorban is a perzsák azonban nem sokat adtak e hagyományokra, legfeljebb annyiban, hogy Istent egyáltalán nem, Mohamedet csak ritkán ábrázolták, többnyire eltakart arccal, továbbá, hogy kerülték a nagyméretű ábrázolást és ezért e területeken majdnem teljesen hiányzott a nagyméretű fal- és táblakép-festészet. Az iszlám szellemét az arab, perzsa és török népcsoportok fejlesztették ki. Az első irányítók az arabok voltak. Ők szolgáltatták egyszersmind - egyik legerősebb összekötőkapcsukat - az írást is. Az egész mohamedán terület egységesen az arab írást használta. Ennek - fejlődése folyamán - három fővázlata volt. Legrégibb a nagy szögletes betűket használó - Kufa városáról, - kufinak (kufikusnak) nevezett írás. Körülbelül Kr. u. 1000 körül Egyiptomban és Elő-Ázsiában a naszki néven ismert folyamatos, kerek írásmód jött használatba. Ennek a fajai az óriási tumar, mely a mamelukok írása volt, és a naghreli a nyugat területeké. A 15. századtól Perzsiában és tőle keletre a hajszálvonalakkal gazdagított tali lett a divatos.