Bővebb ismertető
Részlet:
"«Gyöngeség, más semmi!» ezt dörmögé magában az öreg Illyés, félre rakva az orvosszereket és főcsóválva néz urára, ki a tűkör előtt áll s felsóhajt «Illyés! én megint rosszabbúl leszek, ez a halvány szín jövendő súlyos betegségre mutat.»
«Tekintetes úr! mindig a tűkörből szedi elő a nyavalyákat- felel Illyés:- a sok ülés, gondolkodás. Tán nem ártana a fris levegő? ma oly szép tavaszi nap vagyon.» Tovább akará javalgatásait folytatni, de az ajtó zörren, és Sírházy doctor bukkan elé, lassú kiszabott léptekkel közelít s «Hogy vagyunk?» mond, «mint állunk kedves úr» és egyenest kéz után nyúlva rejtélyes vizsga szemekkel, bölcs ránczokba húzott homlokkal a pulsust tapogatja..."