Koszoru I. [antikvár]

Táblái kopottasak. Gerince kifakult. Táblák sarkai enyhén megnyomódtak. Szennylapon ajándékozási bejegyzéssel.
Husz esztendőm költői termését bocsátom közre ebben a két kötetben. Talán nem szerénytelenség tőlem, hiszen nevem mégis csak "ütött némi zajt" a magyar költészet ligetében, és még egy jobboldali lexikon is megállapitotta, hogy csekélységem élete során "lirai verseket is irt". És husz esztendőnyi költői multam talán azt is érthetővé tenné, ha most eléggé érdekes visszapillantásban ismertetném költeményeimnek belső forrásozásait, külső sorsát és egynémely hatásait. De ezt más időkre hagyom. Most csak néhány megjegyzésre szoritkozom. Ha vannak, akiket költeményeim érdekelnek, meg fogják látni, hol és mennyire függenek össze nemzetemnek sorsával, amelynek hol jókor - de meghallgatatlanul - kiáltó strázsája voltam én is, hol a rajongás csalódásával korbácsolója, hol a legsötétebb napokban is reményhirdetője. Lesznek talán, akik megbocsátják, vagy éppenséggel megértik és helyeslik, hogy ez az élő, küzdő és velem az élet forróságában összeölelkezett ország is ihletett annyira, amennyire elomlott országok és holt világok ihletnek még olyanokat is, akik "Politikum!" kiáltással fordulnak el az élő élet hangjaitól. lesznek talán, akik majd megtalálják költeményeimben a "tiszta lira" hangjait is. Azokat azonban, akik fiatalkori lelki élményeim egy-egy megnyilatkozását néha túlhevesnek, nyersnek találják, vagy egész költői arculatomat szeretnék látni, arra kérem: itélkezzenek akkor, ha mind a két kötetet végigolvasták...