Lavotta János [antikvár]

Lapjai hullámosak.
Szilágyi Sándor. Lavotta János. A kor és az ember. [Budapest, 1930]. Könyvbarátok Szövetsége (Királyi Magyar Egyetemi Nyomda). 150, [2] p., 4 t. Fekete-fehér illusztrációkkal. E munka könyvdíszei a Kir. Magyar Egyetemi Nyomda 100 év előtti anyagából valók s az eredeti korabeli ducokról nyomattak.. Félbőr. / »A BÁJOLÓ HEGEDŰS.« A bájoló hegedűs ... Rozmaring- és levendulaillat vett körül, amikor egy régi kézirat címében olvastam ezeket a kissé keresett szavakat, amikkel egy elbájolt kortársa nevezi könyvünk hősét. „A bájoló hegedűs, vagyis: L a v o tt a János." S amint olvastam a kéziratot, - ennek a munkának a vázát, - egyre jobban oszlott el a régi, kinyitott szekrényekből szétáradó levendulaillat, egyre inkább tűntek el képzeletemből a kedves kis kertek a rozmaringokkal, egyre jobban szakadt fel szemeim elől a poézis köde, amit „A bájoló hegedűs" ígért. - És lassan-lassan kirajzolódott elibém egy szomorú, tragikus, elfecsérelt emberélet képe: Lavotta János élete. Lepergett, lemállott róla minden romantika, amint folyton tisztábban és világosabban tűnt elém alakja s a bájoló hegedűsből nem maradt semmi költészet, semmi báj, - csak tanulságok. De ez annál több. Tanulságok, amikhez csak úgy lehetett eljutni, ha nem szűk körben mozogva vizsgáltuk a dolgokat, hanem a kort, az eszméket és eseményeket igyekeztük előbb megismerni, amelyek fűtötték az időket s amelyeknek gazdag, színes kaleidoszkópjában parányi, a sors által csak ide-oda lökött jelenség a bájoló hegedűs.