Lengyel sors [antikvár]

A felső lapélén pár apró folt található.
Részlet: A nagy fenyveserdőt, mely a környék legnagyobb részét elborította, széles postaút szelte ketté. Az úton és az erdőben nagy volt a csend. Az útszéli ösvényen, öreg erdei fenyők árnyékában koldusasszony fakó alakja haladt előre. A nagykendőbe burkolt, tarisznyás, botra támaszkodó alak gyorsan és csendesen ment; szinte úgy látszott, mintha mezítelen lábával alig érintené a földet. A nagykendő alól napbarnította, sovány, éles vonású arc kandikált elő, melyet élénk tekintetű nagy fekete szempár ékesített. Gyorsan lépkedett. Mozdulatai elevenek, fiatalosak voltak. Míg erdők környezték útját, meg nem állott. De az erdei fenyők közt csakhamar üdébb színű vörösfenyők tünedeztek fel, az út szeliden, lassan lejteni kezdett, majd mintha szétválnának a fasorok, egyszerre nagy, tágas, népes és termények síkságra ért az országút, melyet itt rétek és szántóföldek fogtak körül.