Magyar- és Erdélyország története rajzolatokban [antikvár]

f!^ I. ^ ÁLMOS ^ r az első vezér választása I nonymus, III. Béla király jegyzője, a régi magyarok tetteiről szóló munkájában őseink lakhelyét I olyan vidékre helyezte, amely a természet legszebb adományaival dúsan felékesítve lakósainak ^^minden kigondolható gyönyört és örömet nyújtott. Anonymus ezt a területet Dentumogeriának (Döntő Magyarhonnak) nevezte, de fekvését közelebbről nem határozta meg. A Gesta Hungarorumban és más történeti forrásokban fellelt adatok alapján, ez a hely kétség kívül Ázsiának nyugati magaslati síkságain keresendő. A megnevezett vidékeket, már a legrégebbi időkben is vándorló néptörzsek lakták, amelyeknek összefüggő történetét nem ismerjük, egyes tetteikről, viszontagságairól azonban a régi mondák, sőt a legrégebbi hiteles források is említést tesznek. Kína lakói - akárcsak a perzsák, egyiptomiak, görögök és rómaiak - jól ismerték ezeket a nomád néptörzseket és különféle név alatt le is írták azokat, akiknek izmos karjait és súlyos fegyvereit ők századokon keresztül gyakorta érezték. Különösen kitűnt közülük és minden elődeiknél sokkal fényesebben jelentek meg a lY - V században a hunok, megrengetve a római birodalmat is. Nagy királyuk, Etele (Attila), akit a német és szittya országok urának neveztek, uralma alatt tartotta a Volgán túl, a római császári birodalom határáig és a Balti tenger partjáig terjedő területeket. A keleti császár adót fizetett neki, a bizánci császár pedig, békekötés céljából küldte hozzá követét - Priszkosz rétort - aki félelemmel telve, de lelkesen számolt be a hun király fönségéről és hatalmáról. Később, amikor a hun birodalom megdőlt, a hunok nagy része ősi földjükre, Ázsiába vonult vissza, ahol még sokáig büszkén őrizték Etele emlékét és azokat, akiket az ő nemzedékéből származtattak. E nemzetekből származnak, a még a VIII. században is Dentumogeriában lakó hét néptörzs, amelyektől a magyarok származnak. Ám az egyre sokasodó néptömeg számára, már a IX. században szűknek bizonyult Dentumogeria, ezért a hét törzs úgy határozott, hogy elhagyják tanyáikat, elindulnak, hogy megkeressék Etele idejében bírt, hajdani szép földjeiket a Duna mellett, és ott megalapítsák a nagy hun király új országát. Vezérükül közös elhatározásra Etele egyik ivadékát, a 64 éves Álmost választották. Álmos és a többi hat néptörzs vezére egyezséget kötöttek, amelyet egy edénybe összegyűjtött vérükkel pecsételtek meg, örök tudomásul utódaik és leszármazottaik számára. Az egyezség kimondta, hogy ameddig Álmos és nemzetségének egyetlen tagja is él, addig közülük válasszák meg a magyarok fejedelmét; amit közös erővel megszereznek, abból egyenlően osztozzanak; nemzetgyűlések tartassanak; az ország sorsának irányításába nekik és utódaiknak beleszólásuk legyen, és a fejedelmi tanácsba mindenkor helyük legyen; ha valamelyikük utódja hűtlen lenne a fejedelem személyéhez, vagy közte és rokonai között viszályt szítana, annak vére kiontassék; valamint ha Álmos, vagy a vezérek utódai közül az esküt és határozataikat valaki megszegné, átok üljön rá. A hét törzs vezére: Álmos Előd, Kund, Ond, Tas, Huba, Töhötöm volt.