Magyar faszobrok [antikvár]

Gerinc sarkai sérültek, felszakadtak. Kötése egy helyen szétnyílt, két részre vált.
Részlet a műből: "Valamikor, messze, multbatűnt századok során a szoborművek mestereinek egyik legkedvesebb, leggyakrabban használt anyaga volt a fa. A súlyos tölgy, az engedelmes puhaságú hárs, a hullámosszövetű jávor, a sötéterezetű dió s a tömött könnyűségű körte lehántott rönkjei, ott szikkadtak sűrűn egymásmellett a faragóműhelyek szellős padlásán, várva, hogy sorjával mindnyájan szentek szép sugaras, koronás alakját öltség a mesterek vésője nyomán. Komoly, elszigetelt magános fenségben álltak azután, vagyis a vallás idilli, nem ritkán drámai jeleneteivé csoportosultak a szárnyasoltárok szekrényének arannyal simított, gránátmustrákkal ékes hátfala előtt s a száraz fa e régi mestrek keze alatt csudamód újra virágbaszökkent a kereteken felkúszó s a szekrény homokpereméről magasbavesző keretdísz és párta ágbogaras indaszövevényén."