Magyar kastélyok [antikvár]

A magyar művészettörténet elsőrendű feladata az emlékanyag összegyűjtése. A méltó és hiteles nagy összefoglalás órája csak akkor üthet, ha az anyaggyűjtés munkáját nagyjában elvégeztük, vagy ha azt a nehéz szerepet vállaljuk 1 hogy a szintézissel egyidőben a részlet kutatáson, az elemző vizsgálatokon is áttörjük magunkat, ami az összes stíluskorszakokra vonatkozólag egyelőre képtelenség, Az anyagon kívül az elvek is tisztázásra várnak. A problémák láthatára még homályos és zavaros! A magyar művészetnek a változó korok fátylán keresztül kicsillanó jellege még homályos, sajátos életformája nincs teljesen felderítve. Csak most fogalmazzuk lényegbevágó vonásait, nem mindig teszünk különbséget hazai és idegenből jött művészek alkotásai közt, s nem mérjük le pontosan az utóbbiak hatásának fokát, Arra is ritkán gondolunk, miként változik át, honosodik meg az idegen mesterek stílusa a magyar szellemiség, a magyar művészi élet légkörében. Még nem minden stíluskorszakra vonatkozóan gondoltuk végig a nagy külföldi áramlatok hazai áthasonulását, nem mértük le a magyar talajba gyökeresedés mélységét és erejét. Ha sok esetben számba is vettük művészetünk külföldi kapcsolatait és analógiáit, nem mindig kerestük azt a lényeget, ami a meghonosulás értéktöbbletében mutatkozik, s ami az ilyen összehasonlító módszernek tulajdonképen a végcélja. Noha régi művészetünk anyaggyűjtése szorgosan folyik, s egyre világosabban vesszük ki arculatának jellegzetességét, még mindig akadnak, akik megtagadják eredetiségét, magyarságát. Némely művészeti írónk a magyar művészetben alig lát mást vegyes külföldi mozaikszemekből, terv nélkül összerakott értelmetlen képnél. Mióta a magyar művészettörténeti tudomány a múlt század közepén megszületett, hol ösztönösen, hol tényleg és emléki és írott adatok alapján több kísérlet történt régi művészetünk történetének megszerkesztésére. A végleges, hiteles konstrukciótól még messze vagyunk. Újakkal kell pótolnunk sok kopott klisét, amelyeket nemzedékeken keresztül ellenőrzés nélkül vettek át, nemcsak képklisét, hanem stíluskorszakokról alkotott fogalmat, egyes iskolákról, művészekről rajzolt képek kliséit is