Magyar Történet IV. [antikvár]

Gerince kissé kopottas. Fedlap mentén kötése kissé meggyengült.
Szekfű Gyula; Hóman Bálint. Magyar Történet IV. kötet. A XVII. század. Budapest, 1935. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda (Ny.). 664 p. Fekete-fehér képekkel, kihajtható térképekkel illusztrálva. Félbőr. / Részlet a könyvből: KORÁBBAN egységes magyar élet már Erdély különválása óta két politikai szervezetben folyt, de e két magyar állam viszonya Bocskay István támadása és a bécsi béke óta lényegesen megváltozott. A XVI. század történetében megismertük az erdélyi fejedelemség belső gyöngeségét, benne egységes rendi szervezet hiányát, aminek következtében az erdélyi politika nádszálként hajlott, ingadozott a fejedelmek személyes akarata és elhatározásai szerint. Ezek pedig maguk is minden alkalommal elismerték a magyar király felsőbbségét, s tudatában voltak, hogy fejedelemségük, hogy úgy mondjuk, szükségalakulat, melynek csak külső erőszak, a török hatalom ad létalapot. Ehhez képest erdélyi önállóság sem a politikai tényekben, sem a mögöttük rejlő gondolkodásban nem nyilvánult meg, s a XVI. század legnagyobb erdélyi államférfiai, Fráter György, Báthory István, Bocskay István életük feladatának Erdély egyesítését Magyarországgal, az erdélyi államiságnak ilyen vagy olyan formában megszüntetését tartották. Ezt a politikai Hamupipőke-szerepet Báthory István lengyel király korában sem változtatta meg, amikor ő Erdély sorsát szintén nem onnan, hanem Lengyelországból szerette volna, mint tudjuk, eredménytelenül, megjavítani. Változást csak az új, 1604-i Bocskay-koncepció hozott. Igaz, Bocskay gondolata sem valósul meg azonnal, s a bécsi békekötésnél igényelt szerepet Erdély egyelőre nem tudja betölteni, de már nem messze az idő, mikor a fejedelemség trónszékében erősakaratú államférfiak, Bethlen Gábor és a két Rákóczi György sikerrel próbálják Bocskay elképzelt koncepcióját megvalósítani, ő alattuk a régi magyar királyságnak kiszakadt része önálló életet él, önmagának, saját népességének felvirágoztatására, anélkül, hogy fölmerülne előtte a XVI. századi álom, a magyar királyságba leendő visszacsatlakozás. Ez az ifjabb magyar államalakulat csak most lesz, Bocskay elgondolásában, Bethlen és utódai állampolitikájától megvalósítva valóságos, öncélú állam, mely most már nemcsak éjszaki és nyugati hatalmakkal, de az anyaországgal is egyenrangúnak tartja magát.