Magyar versek könyve [antikvár]

Felső lapélei kissé maszatosak.
Horváth János. Magyar versek könyve. Budapest. 1937. Magyar Szemle Társaság (Királyi Magyar Egyetemi Nyomda). 592 p. Fűzött egészvászon. // A Magyar Versek Könyve berendezéséről. Gyűjteményünk a történelmi érdeklődésű művelt közönségre, s annak nevelőjére, az iskolára számít elsősorban. E szempontból válogattuk meg anyagát és szabtuk ki terjedelmét. Igyekeztünk lehető teljességgel továbbörökítni költői emlékeinkből azt, ami a művelt magyarság köztudatában elevenen él, kiselejtezni a méltán feledettet, új fényre hozni a méltatlanul mellőzöttet, s örök értékek mellett a csupán fejlődéstörténeti érdekűekről sem feledkezni meg. Latinnyelvű emlékeinket merevül kirekesztettük, nem mintha nem tartanók nemzeti tulajdonunknak, hanem, mert közönségünk túlnyomó része úgysem értené meg fordítás és magyarázatok nélkül. A magyar nyelvűben is csak a verses költészetre szorítkoztunk, de annál inkább kötelességünkké vált mérlegelni a forma-történet kívánalmait. A műfajok közül csak a drámát hagytuk ki tervszerűleg, nemcsak a terjedelem szükséges korlátozása miatt, hanem azért is, mert drámai érték csak egész drámából világolhat ki érdemlegesen, a „drámai nyelv" pedig, mire nézve részlet is tanulságos lehetne, a költői nyelvnek úgyis egészen különleges ágazata. Történelmi szempontunk hozta.magával, hogy a jelen határánál leeresszük sorompónkat, s ma még élő költőknek - bármily jeleseknek - műveiből semmit se közöljünk. A történeti anyag kiválogatásában a fejlődés tényeihez igazodtunk. Fordítást, egyházi - templomi - énekeket, névtelen műveket csak addig az időpontig - nagyjában a XVIII. század végéig - vettünk figyelembe, ameddig maga az irodalmi köztudat nem látott az ilyenekben a közmagyar irodalom határain kívül álló szakokat és kategóriákat, felállítva az eredetiség és világiság új követelményeit, s mű- és népköltészetet élesebben megkülönböztetve egymástól. így kihagytuk a XIX. századi jeles műfordítókat, s ugyané század egész felekezeti, templomi költészetét, de nem általában a vallásos ihletű költeményeket; szintúgy a népköltészetet: de nem műköltők, ismert szerzők ú. n. népdalait. Ez itt kihagyott költészeti csoportok számontartása és népszerűsítése különleges anthológiáknak a feladata.