Makrancos kisasszony [antikvár]

Hátsó előzéklap mentén kötése enyhén meglazult, hátsó tábla belső felső részén apró sérülés.
Brand, Max. Makrancos kisasszony. Amerikai regény. Budapest, [1929]. Légrády Testvérek (Ny.). 256 p. (A Világirodalom Új és Régi Remekei). Ford. Kosáryné Réz Lola. Egészvászon. / Részlet a könyvből: A hátsó veranda falára akasztott hőmérőben a fekete szál nyugodt lassusággal emelkedett harmincnégy fokra, innen harmincötre, azután, némi tétovázással, megállt. Jóvátette azonban a mulasztást, mert váratlanul, egyetlen ugrással, harmincnyolcra szökött fel. John Scovil csöndesen nézte ezt a felfelé való kapaszkodást és ragyogott a képe. - Billy, - mondta a szakácsnak, aki mocskos konyharongyait csavargatta és teregette köröskörül a bokrok ágaira - Billy, ez a levegő megfizethetetlen! Hiába, csak a hegyek között élet az élet! - Ajaj! - vigyorogta Billy és letörölve homlokáról a veritéket, visszavánszorgott konyhájának még forróbb poklába, minden további megjegyzés nélkül. John Scovil arcán állhatatosan ott maradt a boldog mosolygás. A milliomos bankárnak ezt a mosolyát mindenki ismerte a Wall-streeten. Szeme végigsiklott az elhagyatott kis hegyi üdülőhely, Comanche-Bend szétszórt épületein. Azután a falon túl az égbetornyosuló hegyek sziklás, erdős oldalaira tévedt, amelyek végtelen sorban emelkedtek köröskörül s elvesztek a lilapárás távolban. - Mr. Scovil! A lovak! - kiáltotta egy hang mögötte. Scovil odafordult. Egy ember két cowboylovat vezetett kantáron fogva. Ott állt már a veranda sarkánál. - Jól van, jól, - bólintott a kövér milliomos. - Egy pillanatnyi türelmet, barátocskám. Mindjárt lejövünk mind a ketten. Ujra megfordult és napsugaras mosolya eltünt. Ez a híres mosolygás, amely legyőzte az időjárás veszedelmeit és Fortunát, a rosszmáju istenasszonyt, amely nem halványodott el semmiféle sorsváltozás idején, John Scovil híres mosolygása most eltűnt s olyan sivár és kesernyés lett kövér arca, akár a téli táj, amikor felhők vonulnak át a hegyek fölött.