Modern művészet [antikvár]

Átkötött példány, előzéklapon ajándékozási bejegyzés.
Fieber Henrik. Modern művészet. Bp, Élet Irodalmi és Nyomda Rt. 330 p. // Részlet a könyvből: Elkeseredett háború dúl a művészetek berkeiben. Csatazajtól hangos minden; élet-halálra marakodnak művészek, műértők, újságírók, nagyközönség. A művészek fölényesen lenézik az értelmetlen nagy tömeget; a tömeg pedig szíveszakadtáig mulat a művészek hóbortosságán. Ember legyen a talpán, aki itt igazságot tenni képes. Pedig tenni kell. Mert a művészet életéről, a jövő kialakulásáról van szó, amit nem szabad egyszerű vállvonogatással elintézni. Minden művészeti háborúnak - sokféle változata dacára - egy alapoka van: van-e kilátás arra, helyesebben mondva, lehetséges-e egy új művészeti stílus? Bennünket pedig ennek folyományaként egy másik kérdés is érdekel: alkalmas-e ez az új stílus az egyház szolgálatára? Ezen két érdekfeszítő kérdésre óhajtok választ adni. A műértők egy kis töredékében, a nagyközönségnél pedig általában erős a hit, hogy új, különösen új építészeti stílus kialakulása egyáltalán lehetetlen. Azt állítják, hogy az építészetben minden szerkezeti lehetőség ki van aknázva, és azon felül nincs ma egységes világnézetünk, amely minden új stílus termőföldje és hordozó dajkája. Ez ugyan igen kényelmes, de felette siralmas, gyászos, anyámasszonyos felfogás. Hisz a történelem bizonysága szerint minden kultúr-korszaknak megvolt a maga egészen sajátos művészeti stílusa. Sőt a hozzánk közelebb eső századokban nyomról-nyomra, ízről-ízre követhetjük a művészeti irányok, stílusok örökös átalakulási folyamatát. Nem csupán századok, de évtizedek szakadatlan változatosságban mutatják a művészet nyugtalan szellemét, amely sohasem jut holt pontra; folyton izzik, sistereg, sziporkázik; kikel már kivájt mederéből, más irányba fut; napról-napra új szenzációkkal lep meg. Előre törtető iramában néha-néha visszafordul a régi útra is, de nem tapossa ugyanazon ösvényt, hanem szélesebbre, mélyebbre vájja a régit, és így új alakulás képét nyújtja. Ez az egy korszakon, ugyanazon stíluson belül való örökös átváltozás, megújulás teszi lehetővé, hogy a műemlékeket okmányok nélkül is úgyszólván évtizedekre kiterjedő pontossággal tudjuk meghatározni.