Nagy papok életrajza [antikvár]

Több mint harminc éve porlik már Pápa város köztemetőjében a nemes agy, melytől annyi fenkölt gondolatot s magasztos eszmét örökölt a tudomány, vallás és nevelés szent ügye; vele együtt ott porlik a fáradhatlan kéz, mely az egymásután sürün fogamszott eszméket és gondolatokat hiven s gondosan végrehajtotta. A korhadó sirhoz elzarándokol koronként ma is a hálás maradék, s elismerése jeléül gyászfüzért helyez az emlékkőre, s cserében nyilg virágot szakaszt a sirról. Leteszem én is tartozott hálám és tiszteletem adóját a nagy halott sirjára, felmutatva szép múltja és tartalomdús élte főbb mozzanatait. S ha részrehajlatlan s tisztán tárgyilagos rajzom, s nemes tetteinek pragmatikai száraz felsorolása, benne az ügyes alkotót, tapintatos kormányzót, a szerény s önzetlen irót, s elbájoló egyházi szónokot felmutatni, s igy ifjainkban a magasra törekvés, munka s kitartás lelkét, az egyház s irodalom terén föllépendő utódaiban pedig a pálya iránt vonzalmat és érdeklődést, végül a nagy közönségben a valódi érdem iránt érzéket s hálás kegyeletet költeni képes: vágyam s reményem teljesülve, munkám jutalmazva, s célom elérve leend. A Tóth-család ősi lakhelye s birtoka veszprémmegyei Peremarton nemes községben volt. Innen, a veszprémi káptalan által a közbirtokosság ellen támasztott s megnyert per folytán birtokát vesztve a család, vándorbottal kezében tova költözött; jelesen Mihály, házassági viszonyánál fogva neje birtokára Veresberénybe.