Énekek éneke I-II [antikvár]

Mindkét kötet tábláinak kötése meglazult. Az előzéklapon korabeli ajándékozási bejegyzés.
Sudermann Hermann. Énekek éneke I-II. Bp., 1911. Lampel R. (Wodianer F. és fiai) 322;450 p. Fest ettegészvászon. // Részlet a könyvből: Lili éppen a tizennegyedik életévét töltötte be, mikor apja, Czepanek Kilián karmester, egy napon hirtelen eltűnt. A dolog így történt. Egész nap zongoraleckéket adott; közbe-közbe káromkodott és sleters-vizet ivott, de persze borral kevert ásványvizet, mert tikkasztó volt a hőség, beosont, hacsak pillanatra is, az ebédlőbe, ahol a nyitott konyakos üvegből hörpintett egy keveset, megigazgatta félrecsúszott nyakkendőjét, összecibálta Lili barna göndör fürtjeit, persze csak játékból, mert a kisleány szorgalmas volt és nehéz francia föladatával kínlódott, aztán újra visszatért a fogadószobába, ahol a növendékek óráról-órára fölváltották egymást, különben minden a régiben maradt. A hamis hangok és a káromkodás. Mikor az utolsó szerencsétlen tanítvány is elvégezte föladatát és végigverte az agyonkínzott zongorát, nem úgy tett a mester, mint szokása volt. Nem szitkozódott, nem követelte farkasétvággyal a vacsorát, nem döngette ő maga még vagy egy óra hosszat a zongorát, amíg karjai aláhanyatlottak, nem kiabált, nem fütyörészett, nem sírt, mint máskor, hanem ellenkezőleg. Ott maradt a fogadószobában és semmi életjelt magáról nem adott. Itt-ott egy fölszakadt és kikívánkozó sóhaj, egyéb semmi.