Neveléstudomány III. [antikvár]

m. KÖNYV. ÁLTALÁNOS TANÍTÁSTAN. --- Előzmények. 1. §. A tanítás fogalma. Mint az I. Könyv 48. czikkében láttuk, nevelés alatt a nagykorúaknak tudatos hatását értjük a kiskorúakra, liog-y ezek keresztény tökélyesödésöket önállóan eszközölhessék. Kifejtettük, hogy minden, mi e czélra közreműködik, követközéskép a tanítás is, a nevelés körébe tartozik. Ugyanazon Könyv 51.§-kóben mindamellett is négy részre : általános és szoros érteményü nevelésre és tanításra osztottuk a nevelést és neveléstant. A tanítás csakúgy nagykorúságra czéloz, mint a szoros érteményü nevelés, s igy szigorúan véve a dolgot, elkülönítés nem is történhetnék. De az út, melyen a tanítás ugyanazon czélra törekszik, mégis annyira különböző, hogy azt külön név alatt tárgyalni nem csak megengedhetőnek, hanem szükségösnek is tartottuk. Ugyanis, midőn a nevelési tékonyság czélja a növendék természet adta tehetségeit tekintet nélkül ismeretek szerzésére megtartani, fejleszteni, tökélyesítni, akkor az. oktatás ismereteket visz be a növendékbe, s tehetségeinek jónak bizonyult tanítási törvények és módszerek által .helyes irányt ad. A nevelés minden eszközt használ a tehetségek fejlesztésére: az oktatás csupán képzeteket, ismereteket melyeket csak nyelv és alak által vihetni be az oktató lelkéből a növendékébe. Ahonnan tanítani még öreg embereket is lehet, a beszélni nem tudó gyermeket pedig nem lehet, hanem nevelni igen. — A tulajdonképi nevelés semmi idegenszerűt nem visz a növendékbe, hanem csak azt eszközli, hogy tehetségei, különösen erkölcsileg lehető legnagyobb fokra fejlődjenek, a tanítás pedig idegen anyagok elsajátításával, az emberi tudással foglalko- 1