Örömmel élni [antikvár]

Lapjai enyhén hullámosak.
Jean Giono. Örömmel élni. Budapest, [1943] cop. 1941. Révai kiadás. Révai Irodalmi Intézet Nyomdája. 443 p. Fűzött egészvászon kiadói borítóban. Világsikerek sorozat. // Magasan a délfrancia hegyek között, egy világtól távoleső, szétszórt házakból álló faluban él egy mogorva, öregedő paraszt. Elégedetlen, maga sem tudja miért. Valami csodát vár. Egy éjszaka kint szánt a holdfényben, útjába vetődik egy kóbor komédiás, s az öreg úgy érzi, a vándor hozza meg a várva-várt csodát. Magánál tartja s a komédiás sok rendkívüli dolgot tud, elkápráztatja a gazdát, a falut s az egész környéket. Az oktalan, örömet szerző dolgokat és tetteket dícséri s az emberek hallgatnak rá: gabonájukat a madarakkal etetik meg és a gabonaföldbe nárciszt vetnek. Így élnek, boldog közösségben, vidáman és fiatalon, míg egy szerelem megzavarja az idillt s a komédiás elhagyja a környéket. Viharban pusztul el, de a falu visszavárja és megőrzi emlékét. - Csodálatos, ősien friss világ tárul fel Giononak ebben a nagy regényében, felejthetetlen leírásaiban, tisztán zengő stílusában, amelyet Illyés Gyula mesteri fordítása hiánytalanul ad vissza. // Részlet a könyvből: "Különös éjszaka volt. Szél fútt, elállt, s a csillagok úgy sarjadtak, mint a fű. Kövér csomókban álltak, beleveszve, belesüppedve a homályba, a gyökerük arany, éjszakától fényes rögök emelődtek a sötétségben. Jourdan nem alhatott. Megfordult, visszafordult. - Gyönyörűen ragyog - mondta magában. Sose látott ilyet. Az ég reszketett, mintha ércből lett volna. Nem lehetett tudni, mitől, mert hisz minden mozdulatlan volt, a fűzfák legkisebb bolyhai is. Nem a széltől volt. Az ég egyszerűen leereszkedett egész a földig, a mezőket súrolta, beleütközött a hegyekbe, megzendítette az erdőben a vágásokat. Aztán megint felszökkent a magasság tetejére."