Pimpernel Erdélyben [antikvár]

Táblái kopottasak.
PROLOG 1917 júliusában történt. A földszinti szobában egy nő ült s egy deszkaasztalon álló kis petróleumlámpa pislogó fénye mellett varrogatott. A lámpa közelében féltucatravaló katonaköpeny hevert. A nő egyenkint kezébe vette a köpenyeket, megvizsgálta, megveregette, kifordította. Aztán fogta az ollót s egy helyen fölfejtette a bélést. Most újból összevarrta, de előbb valamit a bélés és a szövet közé rejtett, valami kicsiny, fehér, zizegő holmit, amit kebléből, blúza ráncaiból szedett elő. Felfejtette s bevarrta a többi köpeny bélését is egytől-egyig. A szoba nagyon kicsiny és sivár volt. A tapéta rongyokban lógott a falról, de mivel a mennyezet a legutolsó bombázás alatt csak részben hullott le s miután most Guillaumetben kevés házban akadt mennyezet, ezt a szobát még fényűzőnek lehetett nevezni. Teteje a háznak nem volt s ablaküveget sem lehetett találni rajta sehol, de miután nagyon meleg júliusi napok jártak, ez még előnyszámba ment. Egészen kellemes légvonat lengette a foszlott függönyt, amely a tört ablakot takarta s legyezgette a nő verejtékes homloka körül zilált, sötét hajának fürtjeit...