Régi nóták [antikvár]

A lapszélek enyhén megsárgultak. A táblák kopottasak, kissé viseltesek.
Régen, régen ismertem egy öreg urat, ki a világtól elhúzódva, külső és belső magánosságában ette a nyugdíjas kis tisztviselőnek sanyarú kenyerét. Ifjú korában szenvedélyes és jókedvű muzsikus volt; de az élet kiütötte kezéből kedves hegedűjét. Egy rossz percében örökre bucsut is mondott neki. De sok-sok esztendő múlva, mikor az ég egyre komorabb lett fölötte, az élet mind hátrább és hátrább szorította, a világ egyre néptelenebb és hangtalanabb lett számára: félrehúzódó lelkében egyszer csak régi hangok csendültek meg.