Bővebb ismertető
LOED BYEON.
PARISINA.
(Költői beszély.)
1.
Az óra jö, midőn a csalogány Megzendül a cserjék bogán. Midőn a szerelem oly édes. Alig suttog s mégis beszédes. Szelid szellőben, viz-morajban, A fülnek csábos hangú dal van. Harmat van a virág szivében, Csillagsugár rezg fenn az égen. Mélyebb árnyú a vizek kékje, Setétebb zöldü a levélke. Az égen a fényes homály Terül szét nyúgot orminál. Midőn leszáll a nap s helyette Holdfény és alkony olvad egybe.
1*